Ezen is túl vagyunk. Ha csak pár szóban kellene a 2 napos ausztriai kiruccanást összefoglalni, akkor a tökéletes nyárzárás, (vagy őszindítás?) vagy a felejthetetlen élmény szókapcsolatokat írnám le. De nem ússzátok meg ennyivel. Jöjjön a lényeg. Eredetileg csak hárman mentünk volna (Kaloz, Ócsi, én) de még csatlakozott hozzánk Józsi, Fecó, Döme és a haverja. A 10.05-ös vonattal kellett volna indulnunk a Keletiből, de ez csak egy bő tízperces-de lehet több is-késéssel sikerült. Egy jó ideig úgy tűnt nem fogjuk elérni a csatlakozást Wiesenbe, de aztán lefaragott a késésből annyit a vonat, hogy kényelmesen meg tudjuk venni a jegyet, és ne kelljen rohanni. A 4.60 eurós ár helyett csak másfél euróba került a vonatjegy Wiesenig. Így bízzon az ember a MÁV-ban. Miután kiértünk a „fesztiválfaluba” a shuttle-járat elvitt minket a bejárathoz. Az összesen kb. 4 órás vonatút jó hangulatban telt és ez „osztrákiában” sem szakadt meg. Mielőtt még átvette mindenki a jegyét Ócsival megitatták a maradék sörét egy beer bong-ból. (Ez egy tölcsér összekötve egy hosszú vastag csővel). Majd átvettük a jegyet meg a karszalagot, megkerestük a többi magyart, aztán sátorállítás, egy tájkép a kempingről és nyomás a színpadhoz (kb. pecsa méretű fedett szabadtéri színpad) megnézni az Alkaline Trio-t. Nem nagyon ismerem őket, de nem is győztek meg arról, hogy ez hiba lenne a dallamos pop-punk-jukkal. Koncert után irány a büfé sört venni, ami itt 4 ajróba kerül, de ha visszaviszed a vásárláskor kapott kis zöld korongot és az üres poharat, akkor csak háromba. Ennek tudatában vettem egy sört meg egy fél literes fröccsöt, ami 4.40-be került. Ennél azért sikerült olcsóbban is malátaszörphöz jutni a Plus kamionban. Ott a 0.5-ös dobozos 1.80-ba került. A délután folyamán itt is vettünk sert, meg Kalozék még kaját. Nem volt vészes ára az ottaniakhoz képest. A Juliette And The Licks-ről sikerült lemaradnom. Józsi szerint a gityósok pózerek voltak és Lewis kisasszony bikiniben lépett fel. Egy-két képet csinálhattam volna. A Me First And The Gimme Gimmes elég szar volt. Arra egy számra, amit ismertem bementem táncolni középre, de már lélekben a NOFX-re készültem. Előtte még sajnos a Kettcar-t végig kellett szenvedni. Többiek az osztrák kispálhoz hasonlították. Ez se mentette meg attól, hogy kurva szar volt, ráadásul iszonyat sokat játszottak, vagy csak soknak tűnt. És végre eljött az a pillanat, amire már hónapok óta vártam. Színpadon a NOFX!!! Nem bírtam ki és pár nappal előtte megnéztem a németországi setlistet. Így már pár szám nem volt akkora meglepetés, de azért már a Linoleumnál kész voltam. Aztán jöttek olyan számok, mint a Drugs are good, Franco un-american, 5 nóta öt perc alatt, amiben olyan dalok voltak, mint a Hobophobic, a Monosyllabic girl, Murder the government, I wanna be an alcoholic. Valamikor itt történhetett az, ami kicsit elbaszta kedvemet. Letaposták a cipőmet, így a buli hátralevő részét úgymond fél lábbal kellett végigdenszelni. Állítólag El Hefe visszadobta ugyan, de nem sikerült már megtalálni, a szekusok se tudtak segíteni. Még szerencse, hogy volt váltócipőm a másik napra. Néhány számot így a szélről kellett végigüvöltenem. J Volt pár dal,(Perfect government, Bob, The brews pl.), aminél azonban nem érdekelt, hogy szarrá taposhatják a lábamat és mentem középre táncolni, meg feltetettem magam szörfözni. Végülis ha már ott vagyok, nehogy már a színpad szélén álljak. A koncert további részében olyan dalok váltották még egymást, mint a Don’t call me scheiß, Stickin’ in my eyes, Idiot son of an asshole, Scavenger type és még az összesen 3x elhangzó I wanna be an alcoholic. Meg előadták még a nobody likes us, everybody hates us americans című egysoros rigmust, amit aztán néha hungarians-re váltva az utolsó sort a feszt folyamán többször énekeltünk. Mint minden jónak egyszer Fat Mike-ék showjának is vége lett. Kicsit bántam, mert azért még e4l tudtam volna viselni, ha eljátsszák a Moron brothers-t pl., de ne legyünk telhetetlenek. Ez így is nagyon rendben volt. Az est utolsó fellépőjét a Queens Of The Stone Age-t még Pinkyvel megnéztem aztán alvás. Másnap reggel irány a falu boltja, ami csöppet messze volt a fesztiváltól de legalább olcsó volt (Gösser 0.64) és nagyobb volt a választék, mint a Plus kamionban. Következett egy kollektív reggelizés Szabbiékkal az abc mellett, készült magyar csoportkép is, Eközben minden csajnak, aki felénk vagy a bolt felé jött, oda lett vetve a schön, gut, sehr gut, ja, analficken, analficken mit gurken szavak valamelyike vagy ezek kombinációja. Szóval jól szórakoztunk. A nap többi része tulajdonképpen a szokásos fesztiválos semmittevéssel telt. A délután első bandája, akiket kitüntettünk a figyelmünkkel az a Blood Brothers volt, bár a sorrend teljesen mindegy. Ők screamoba hajló igazi emo-t játszottak, ami elég jó volt ahhoz, hogy később utánuk nézzek. Majd jött az Funeral For A Friend, akiknek ismerem az ep-jüket, sőt még be is jött, annak ellenére, hogy ezt a ma divatos emo-t nem komálom igazán. Sikerült is csalódást okozniuk avval, hogy elnyomták erről az anyagról az egyik számot. Bár ne tették volna. A lemezen dinamikus nóta itt inkább nyáladzás volt, ehhez még hozzájött a pózolás, úgyhogy nem hiszem, hogy többet megnézem őket. A következő banda, ami jött az az All American Rejects volt. Zeneileg nem nyújtottak valami fergetegeset, viszont amit erre Dan és Csabeeka táncolt az annál nézhetőbb volt. J Coheed And Cambria: Mondták páran, hogy jó kis zenekar (többek közt Kaloz is) na akkor nézzük meg. ÁÁÁ ez nem az én világom. Kurva hosszú lassú számok, amiket már a felénél meguntam. Mint már mondtam, ez a fajta emo nem jön be. A látvány legalább érdekes volt. Az énekesnek akkora hajkoronája volt, hogy éneklés közben nem is láthattad az arcát, mert teljesen eltakarta. Pluszként említhető még, hogy a feje felett gitározott, valamint a fogával is megtette ugyanezt. Ezek után ismét lézengés, illetve elmentem Józsival, Fecóval, Ördivel és a barátnőjével sörözni meg csócsózni. Ja meg Józsi vett magának BR sapkát meg pólót, aztán Fecóval beneveztek egy csócsó bajnokságra, ahol kiestek, de nem törte le őket nagyon, mert mentünk sörözni. Talán a kiesés oka az lehetett, hogy a sógoroknál középről nem ér a gól. Pedig ez Józsika egyik specialitása saját bevallása szerint. A nyeremény egyébként egy sátor illetve, két strandlabda volt. Bad Religion előtt még belenéztünk egy kicsit a Clawfingerbe, ami nem volt nagy szám, aztán sörözés meg ténfergés maradt a hátralévő időre. Majd következett Grag Graffin és a többiek. Az utolsó albumuk nagyon tetszett, meg még nem is láttam őket ezelőtt, úgyhogy ideje volt ezt BR hangversenyt megtekintenem. Az Overture-ral nyitottak majd Sinister rouge és pogó ezerrel, mostmár egy nehezebben letaposható cipőben. J Ezután 21st digital boy, majd All there is amit nagyon jó volt hallani, mivel nekem benne van az Empire strikes album top 3 számában. Aztán volt még egy rakat gecijó szám, amiért már megérte elmenni. Pár példa: Let’em eat war(egyik legjobban ütő) L.A. is burning, Epiphany, Sorrow, The defense, Suffer, No control, Come join us,Generator, Punk-rock song(hálisten nem németül), God’s love stb. Majd hirtelen vége és levonultak. Meg is lepődtem milyen gyorsan vége. Hiába, ha az ember jól érzi magát… persze a tömeg elkezdte skandálni, hogy one more song, erre visszajött Greg és nem értette mért nem azt üvöltjük hogy, szeretnénk még egy dalt, amikor többet szeretnénk J Engedtek is a népakaratnak és eltoltak olyan megaslágereket, mint a You és az American jesus(Itt szörföztem is aztán vissza középre énekelni). Végül de nem utolsó sorban pedig az Infected jött, ha jól emlékszem. Tökéletes zárása egy tökéletes koncertnek. Majd elkísértem Józsiékat, autogrammra várakozni. Ha már ott voltam aláfirkantottam a pólóm Greggel. Korn előtt, amibe távolról belenéztünk, összefutottunk az egyik dajccsal, akit a csócsónál ismertünk meg. Megpróbáltuk neki megtanítani a korty szót, ami nagy nehezen sikerült, bár mindig a korcs szót akarta mondani. Hiába, nehéz nyelv a magyar. A Plus kamion pénztárosnőjének még megtanítottuk a viszontlátásra szót, illetve a szevasztok, ha sokat isztok, bebasztok mondatok, bár az előbbi jobban ment neki. Korn után alvás, másnap reggel kelés fél hétkor, összepakolás, mosakodás ilyenek aztán hazafelé vettük az irányt. Összegzésként: Pippppa, analficken, nobody likes us, everybody hates us, Hungarians.